Hangkonzerv

Szerda este, keep smiling, a Bartókra tekeredem. Hangkonzerv.
A szerkesztő Lantos Erzsébet ma lopja magát végképp a szívembe - Klaus Nomit nyomat.

Bár valójában már az első résznél vevő voltam rá, akkor ex-kedvenc vajdasági költőm, Domonkos István énekelte kupléját. Utóbb kiderült, Lantos Erzsébet a költészetet nem műnemként, hanem jelzőként kezeli, még ha az alcímben elébiggyeszt is egy másik jelzőt: "alternatív". Ez persze cseppet sem baj, sőt, épp így keveredhetett mára ide szegény Nomi. Sarkítva: költészet az, ami költői - légyen akár opera, rock vagy performance a neve.

A "nagyvonalú" szerkesztés mellesleg egyáltalán nem esetleges; átgondoltsága szembetűnő a kísérleti költészet feltérképezésében. - A magyar nyelv határainkon túli területeire is rálát: Ladik Katalin (Újvidék) és Juhász R. József (Érsekújvár) műveinek bemutatása után biztonsággal fogadható, hogy a hollandiai, párizsi stb. magyar költészet is sorra kerül.

Lantos Erzsébet (s a Bartók) vállalkozása a rádió többnyire dögporos irodalmi műsorai közül feltétlen kirí, másfelől nem hagyománytalan. Ahhoz a lánchoz illeszkedik, melynek első darabja talán az Almássy téri INTERMÁMOR '88 hangköltészeti fesztivál volt, amihez utóbb az érsekújvári fesztivál, illetve néhány kazetta (Szkárosi + Konnektor RT., Anyácska Ezüst Hang, Solidart Minifest) kapcsolódott.

Hogy a "kiszázalékolt" rádióhallgatók milyen intenzitással fordulnak az efféle produkciók felé, az végül kérdés szokott lenni - rosszindulatú, buta és kulturálatlan. Az is megesik... de hagyjuk ezt. Játsszuk inkább azt, hogy ez egy más rádió, más világ. És akkor az lehet csak az egyedüli kérdés: kik következnek Nomi után?