Roppant bottal koppantottam

Beszélgetés Lantos Erzsébet beszédtechnikussal

Talán nem is téma az, amiről írni fogok: A jugoszláv színházakat annyi isten verése éri, hogy föl sem tűnik a kérdés.
De hát mivégre akkor? Nyilván azért az energiáért, frissességért, lendületért, amely  néha, úgy tűnik, az idealizmussal határos, ám mindig a szakma feltétlen szeretetéből  fakad. Amolyan szakmaféltésből - mármint  riportalanyomnál.
Lantos Erzsébet három éve diplomált a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola logopédia szakán, ahol ez  az egyetlen kiemelt szak, s csak az első  év sikeres befejezése után, külön felvételivel lehet rá bejutni. Szabadkára nyáron, a Sha­kespeare-fesztivál idején került. "Azon vettem észre magam, hogy vadászom a hibákat" - mondja. Sok kivetnivalót talált a színészek  légzéstechnikájában, beszédében. Ez vezetett végül is ahhoz az elhatározáshoz, hogy fölajánlja munkáját a Népszínháznak. Az intézmény igazgatója, Ljubisa Ristic fantáziát látott az ötletben és tiszteletdíjas munkatársként szerződtette. "Ez a munka - amellett, hogy keresethez juttatott - nagy kihívás is  volt számomra: előtte speciális iskolában tanítottam logopédiát, most alkalmam nyílt  mesterségem egy kevésbé ismert területét a gyakorlatban is kipróbálni." Erzsi megpró­bált állandó munkahelyhez is jutni, de a dolgot sem a rádiöban, ,sem a bábszínházban  nem sikerült nyélbe ütni. Marad, tehát, a  havonként megújítható szerződés - és a ké­tely, hogy érdemé-e?
A kérdés lényegét fogalmazta meg Korica Miklós, aki esetünkben nemcsak mint élszínész, hanem mint az újvidéki Színművészeti Akadémia tanársegédje is mérvadó. Szerinte ugyanis beszédtechnikai képzésre húsz éven alul van szükség,. mert a hibák ekkor még korrigálhatók. A kiforrott színész számára már nem meghatározó élmény a  gyakorlás - a raccsoláson, selypítésen, a ritmusérzéken, a rossz beidegződéseken már nehezen lehet segíteni.
"Nem hiszem, hogy csak felületi kezelés lenne az, amit csinálok - mondja Lantos Erzsébet. -- A színház számomra szentély, ahol nem szabad rosszul, hibásan beszélni, hiszen a köznevelést szolgálja. Persze, ha ez tökéletesen realizálható lenne. az én munkám - akár az orvosé a gyógyulást követően - feleslegessé válna. Egy biztos - teszi hozzá mosolyogva - aki a foglalkozásaimra eljár, annak a beszédében nem teszek kárt."