Ezen a tesztelésen a magyar társulat 28 tagja vett részt és sokan fennakadtak a rostán. Különben a foglalkozásokra eljár a szerbhorvát társulat 7 önkéntes tagja is. A légzéstechnikáéhoz hasonló eredmények születték a hangképzés esetében is a hangzóképzésnél pedig szinte tipikus hibának számít a renyhe vagy túl zárt ajakmunka, a merev vagy oldalazó álltevékenység és a torz hangzóejtés (28-ból 26-nál!).
"A légzés az egyik legnagyobb probléma ­ magyarázza Erzsi. Hosszabb szöveget csak néhányan tudnak technikailag helyesen elmondani, a többiek préselve, zihálva lökik ki magukból. Ennek következménye a lenyelt szóvég, a torz hangsúly, a magyartalan hanglejtés, a különböző ritmushibák, a hadarás.   A tárgyi tudás és .a személyes szűrő  hozhat eredményt. Értelmezni a darabot nem szükségszerűen a színész dolga, de egy jó színésznek ezt is kell tudnia" - véli.
Nem gesztikulál, csak türelmesen beszél. Mint aki tudja, hogy ezeket a tényeket még újra meg újra el kell ismételnie. Példát a Bánk bánból idéz:        "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem". A szólamhatárok felismerésével a kifejezés lehetőségei gyarapodnak. Ennek a mondatnak nyolc eltérő értelmű variációja lehetséges a színpadi beszédben: "A dolgom többek között az, hogy ezeket a változatokat közösen feltárjuk és tudatosítsam."
"Nos, ez a bizonyos tudatosítás, sőt maga a  gyakorlás is eléggé döcög. A szabadkai színészek túlterheltek, napi két-három próba közé besajtolni a foglalkozásokat meglehetősen bonyolult és hálátlan feladat. Az objektív nehézségek mellett azonban az is hátráltató tényező, hogy a színészek nem eléggé igényesek önmagukkal, hivatásukkal szemben" - mondja.
A csoportos foglalkozás legfőbb célja a rekeszlégzés kialakítása, beállítása és automatikussá tétele, illetve a lágy hangindítás, tiszta vivő középhangsáv kialakítása. Sokkal több időt igényel az egyéni foglalkozás - itt a hangzók tisztaságának kimunkálása mellett a színészi kifejezés eszközeinek olyan fontos összetevőit is gyakorolni kell, mint a hangsúly, hanglejtés színes alkalmazása, a szünettartás, a tempó, a ritmus, a hangmagasság, a hangszín vagy a hangerőváltás kellékeinek gazdagítása.
Ahány beszédtechnikus - annyi gyakorlófoglalkozás. Nincsenek bevett kánonok, szigorúan előírt gyakorlatsorok. Lantos Erzsébet először hermetikus környezetet teremt, kiiktatja a külső zajokat, a zavaró fényt. Lágy, megnyugtató a hangja és ilyen marad a játékos koncentrációs légző gyakorlatoknál is akkor is, ha már a "törzsanyagnál" hibázik a színész. Példa: "Hétfőn én megyek tehozzád, kedden te jössz énhozzám... - napokat a végtelenségig váltogatva. Ennek a gyakorlatnak csak egyik célja a rekeszizom helyes működésének elsajátítása, fontosabb az, hogy orron és szájon keresztül hangtalanul vegyük a levegőt.
Egy másik gyakorlatnál "egy szuszra" 100-ig kell számolni a szöveg megakadása nélkül; a kezdésnél, 40-nél és 80-nál .rekesz mélylégzést alkalmazva, minden más tizedik számnál pótlevegőt véve. A beszéd folyamatossá válik, a színész észrevétlenül "1opja" a levegőt. Két vidám nyelvtörőt az olvasók is kipróbálhatnak - egy levegővel háromszor kell elmondani:
"Roppant bottal koppantottam szöcském csacskán szökkent, papnadrágban kappant fogtan, macskám fecskét hökkent."
"Zabra zebra zsebre zabra, habra rebbents, hebrents babra ugra-bugra, zsupsz a sutra pulyka húzta, pudva, dudva lukba rúgva fúlt a, kútba."
Mindezt, természetesen, az akadémián is tanítják, hasonló módszerekkel. Talán a hatásfok a kérdés. Mert a logopédusra a színházban a színészi önkontroll miatt lenne szükség. Hogy ébren tartsa a gondolkodást és a technikai szintről való gondoskodást. Persze a szabadkai színészek között is akad, aki beszédhibájából erényt farag s kiváló jellemszínésszé lép elő - de ez nem lehet törvényszerű. Másrészt az is igaz, hogy a jó beszédtechnika még nem szavatol sikeres színészi (bemondói, riporteri stb.) pályafutást.
Ami pedig az akadémiát illeti: tény az, hogy a színpadi beszéd más, mint amit a beszédtechnikus esetleg elvár. De az is igaz hogy a helytelen beszédet a színész nehezen vetkőzi le, ha már színházba kerül. És immár több mint tízéves tapasztalat mutatja, hogy akad bőven logopédiai eset az itt végzettek között. Ami, lehet, arra is utal, hogy a felvételi mércék sem tökéletesek.
Ottjártamkor hasonló megállapításokra jutottunk az egyik csoportos foglalkozás résztvevőivel is: Sziráczky Katalin, Tallós Zsuzsa, Ljiljana Jaksic, Luka Piljagic és Kovács Frigyes szerint a tudás felfrissítése, a színpadi biztonság az, ami Lantos Erzsébet munkájának igazi értelmét megadja.
Miközben a riport készült, a "roppant bottal"  való koppantás részeredményeként Lantos Erzsébetet tiszteletdíjas munkatársként alkalmazta az Újvidéki Színház, a rádió és a televízió is. Talán azért a felismerésért, amelyet így fogalmazhatnánk meg: szükség van napról napra romló anyanyelvünk ápolására  az elidegenedett, összetöredezett, magyartalanná váló beszéd tisztítására.