A FELEJTÉS

"Mesélik, és ez az enigma, hogy a boiótiai Trophónois jósdája közelében két forrás várt a látogatókra, és inniuk kellett egyikből is, másikból is, mind az emlékezet, mind a felejtés forrásából."
Az ember természeténél fogva feledékeny.
Sokszor panaszkodunk, hogy nem emlékszünk dolgokra, hogy megfeledkezünk találkozókról, hogy nehezen tudjuk felidézni valakinek a nevét, hogy nem tudunk visszaemlékezni hová is tettük a kocsi kulcsát.
Időnként azon is elgondolkodunk, mi lenne, ha nem tudnánk felejteni?
Milyen kínos lenne, ha jelenlegi barátunkat az előző barát nevén szólítanánk meg, vagy ha autónkat azon a helyen keresnénk, ahol előző nap parkoltuk.
Persze olyan is van, amit szeretnénk kitörölni az emlékezetünkből - és ha jól működik a tudatalattink - ha akarjuk, sikerülni is fog.
Meg olyan is van, amit akkor sem tudunk felejteni, ha nagyon akarjuk.
Folytathatnánk szisztematikus oknyomozást, hogy mit, miért és hogyan felejtünk. Igaz, ez lenne a leglogikusabb megközelítés. Én mégsem ezt az utat választom.
A felejteni tudás számomra a szelektálni tudás képessége (is). Egy olyan szűrő, mely ha jól működik (és csak akkor!) a tanulás meghatározó tényezője. De lehet-e okosan felejteni, vagy rosszul emlékezni? Dante kérdését kölcsönvéve: "Lehetséges-e vajon, hogy az emlékezet kellős közepén felejtés lakozik?"
A legújabb kutatási eredmények tükrében vegyük hát sorra az emlékezet szerkezetének, működési folyamatainak és feldolgozási szintjeinek felvázolásával, a legfontosabb felejtésre vonatkozó kutatási hagyományok biológiai és pszichológiai alaptényezőit és nézzük meg, mi állhat a felejtés hátterében, milyen tényezők befolyásolják annak jellegét és mértékét.


BIOLÓGIAI ALAPOK