|
A beszédhez való viszony alakulása a magyar felsőoktatásban
Neveléstörténeti tanulmány A HAZAI FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYES FORMÁIFŐISKOLA 1790-1845 között "nemzeti főiskola" volt a neve a tankerület többi népiskolája számára mintául szolgáló népiskolának, ez népiskola volt, nem felsőoktatási intézmény. Az 1845-ben kiadott rendelet szerint, a teljes elemi iskolát (két évfolyamos alsó és három évfolyamos felső tagozat) nevezték főtanodának. Tehát, ez sem főiskola. 1856 után a tanítóképzők gyakorlóiskoláinak "minta-főtanoda" a neve. Az 1850-es években kezdték főiskolának nevezni az akadémiákat, illetve a kollégiumok bölcseleti, teológiai, jogi tagozatainak együttesét. 1850-es évektől a főiskola megnevezés az akadémia kifejezéssel azonos jelentésű, gyakran mindkét kifejezést használták ugyanarra az intézményre: érettségivel zárt középiskolai tanulmányokra épülő, szakjellegű képzettséget nyújtó, 2-4 évfolyamos felsőfokú oktatási intézmény. I. RÉSZ TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS RETORIKAI ÁTTEKINTÉS - MEGHATÁROZÁSA - TÁRGYA, FAJTÁI, ALKALMAZHATÓSÁG FELSŐOKTATÁS - AKADÉMIA - FŐISKOLA - EGYETEM PEDAGÓGUSKÉPZÉS - TANÍTÓK KÉPZÉSE - ÓVÓPEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE - ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSE SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK SZEMELVÉNYEK Lantos Erzsébet
|