|
A beszédhez való viszony alakulása a magyar felsőoktatásban
Neveléstörténeti tanulmány A PEDAGÓGUSKÉPZÉS FORMÁIÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSE Az 1945-1948 között kiépült általános iskola pedagógusainak - alsó tagozatos tanítók és felső tagozatos tanárok - képzése céljából szervezték meg a nevelőképző főiskolát. E három évfolyamos intézményben érettségizett fiatalok kezdhették meg, tanulmányaikat. Működésük 1947 őszén kezdődött. 1949. augusztus 9. én kelt VKM. rendelet szerint az intézmény új neve: pedagógiai főiskola s funkciója az általános iskola felső tagozatos tanárainak képzése (az alsó tagozatos tanítók képzése megszűnt). Az 1950-ben kiadott, "a pedagógiai főiskolákról" szóló 21. számú törvényerejű rendelet az intézményt két évfolyamossá tette; teljes munkaidővel kitöltött külső iskolánál teljesített gyakorlóévvel. Ennek végén kellett a képesítő vizsgát letennie a növendékeknek. A pedagógiai főiskola 1954 őszétől újra három évfolyamos lett. A főiskola keretei között kezdettől kétszakos időnként háromszakos - tanárképzés folyt. 1959-ben az intézmény új neve tanárképző főiskola, s a tanulmányi időt négy évfolyamra emelték fel. I. RÉSZ TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS RETORIKAI ÁTTEKINTÉS - MEGHATÁROZÁSA - TÁRGYA, FAJTÁI, ALKALMAZHATÓSÁG FELSŐOKTATÁS - AKADÉMIA - FŐISKOLA - EGYETEM PEDAGÓGUSKÉPZÉS - TANÍTÓK KÉPZÉSE - ÓVÓPEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE - ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSE SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK SZEMELVÉNYEK Lantos Erzsébet
|