|
A beszédhez való viszony alakulása a magyar felsőoktatásban
Neveléstörténeti tanulmány A PEDAGÓGUSKÉPZÉS FORMÁIÓVÓPEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE Az "óvoda" kifejezés az 1840-es évek második felétől szerepel a hazai pedagógiai köznyelvben, de hivatalosan nem ez a szakkifejezés volt használatos erre a nevelési intézményre. Az 1828-at követő évtizedekben a "kisdedóvó" férfi volt. Az első hazai kisdedóvó-képző intézet 1837-ben nyílt meg Tolnán. Ide csak férfiakat vettek fel. Első kisdedóvó-képzőben a tanulmány egyetlen tanéven át tartott. 1843-ban az intézmény Pestre települ, 1858-tól már nőket is kezdtek felvenni a kisdedó-képzőbe. A "kisdedóvó" helyett az "alapnevelő", alapnevelő-képző intézet nevet kezdik használni, e megnevezések azonban igen gyorsan eltűntek. 1874-től kezdve két évfolyamossá vált az intézmény, s ettől kezdve már csak nőket vettek fel növendékül. Itt már mesélést, szavalást is tanulnak 1891-ben törvény írja elő, hogy a képzőintézetekben a férfi- és nőnövendékeket elkülönítve kell tanítani, bár ekkor már sehol sem volt férfinövendék ezekben az intézetekben. Az 1920-as években - korszeresítették az óvodapedagógusok képzésének intézményét. Az első három évet a rendszeres intézeti képzés tölti ki, a negyedik évben az óvónőjelöltek gyakorlati munkát végeznek. A III. évfolyam végén van az első - írásbeli és szóbeli részből álló - elméleti képesítő vizsga. A IV. évfolyam befejeztével kerül sor a második - gyakorlati jellegű - képesítő vizsgára. Ebben a szervezeti keretben működött az óvónőképzés egészen 1950-ig. 1950-től a négy évfolyamos óvónőképző intézeteket a tanítóképző intézetekkel együtt "pedagógiai gimnáziumoknak" nevezték. Egy tanév eltelte után azonban az intézmény visszakapta régi nevét és a tanulmányi időt is négy évről háromra csökkentették. A korábbi középfokú óvónőképzés 1959 júniusában megszűnt hazánkban. 1959 szeptemberében már a felsőfokú óvónőképző intézetekben kezdődött meg az oktatás. Az új intézménybe középiskolai érettségit tett nőket lehetett felvenni, vizsga alapján, előtte zenei hallásból, beszédből alkalmassági vizsgát is kellett tenni. A tanulmányi idő két év volt. Az 1970-es évektől kezdve számos tanítóképző főiskolában folyik óvónőképzés. I. RÉSZ TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS RETORIKAI ÁTTEKINTÉS - MEGHATÁROZÁSA - TÁRGYA, FAJTÁI, ALKALMAZHATÓSÁG FELSŐOKTATÁS - AKADÉMIA - FŐISKOLA - EGYETEM PEDAGÓGUSKÉPZÉS - TANÍTÓK KÉPZÉSE - ÓVÓPEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE - ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁROK KÉPZÉSE SZAKIRODALOM ÉS FORRÁSJEGYZÉK SZEMELVÉNYEK Lantos Erzsébet
|