"Az első lépés saját stílusunk megértése. Hogyan kommunikálunk? Milyen hatással van ez arra, ahogy mások beszélnek hozzánk? A mi stílusunk mennyiben válasz a másik fél beszédmódjára?"
Ezt hajdan retorikának hívták, és minimum Pázmány Péter beszédeinek elemzésével kezdték, majd ott folytatták, hogy a diák maga is képes legyen a gondolatait szigorú, logikus rendbe szedni, aztán meggyőzően, hatásosan, akárhány ember jelenlétében előadni.
"...Mikor van jelentősége a testalkat, az életkor és a beszéd bizonyos összefüggéseinek? A már említett szinkronizálási gyakorlaton, a színészi munkán (bizonyos szerepek és a megfelelő alkatú és hangszínezetű színészek összhangja) túl mindenekelőtt a beszélő felismerésének több területén. Elsősorban a kriminalisztikában, amikor a beszélő azonosításához nemcsak a szokásos akusztikai-fonetikai vizsgálatokat használják fel, hanem mód nyílna egyben a testalkatnak, illetőleg az életkornak a becslésére is...
"
"Fontos helyzetekben gyakran elfelejtkezünk arról, hogy az esetek közel 93 százalékában a testbeszédünk határozza meg, mennyire sikerült megértetnünk magunkat a másikkal. Legyen szó felvételi beszélgetésről vagy sörözésről a sarki bárban..."
"Az ókorban és a középkori oktatásban hét szabad művészetről beszéltek... a XX. században a rádiójátékot... nevezhetjük a kilencedik szabad művészetnek is. Ám ennél több a rádió", a rádiózás, s az újságírás,. A múlt század folyamán a tömegkommunikáció rendszereket teremtett és döntött romba, napjainkban pedig negyedik hatalmi ágként emlegetjük a médiát, nem véletlenül. De valójában mi az újságírás és mi teszi ilyen grandiózussá? Balázs Géza könyve nem csak megválaszolja mindezt, hanem betekintést enged az írott sajtó és a rádiózás kulisszái mögé.
"Az Új Kommunikáció sokféle elemzésének áttekintése helyett néhány alapvető kérdést állítanék előtérbe, melyek a konkrét kommunikációs lelkesedéseken túl is alapvető érdekességűek."
