Főszöveg: Platón: Szókratész védőbeszéde
Platón összes művei Bp., Európa Könyvkiadó, 1994.
SZÓKRATÉSZ VÉDŐBESZÉDE
Összefoglaló
Állhatatos következetességgel állította, hogy még az igazságtalannak tetsző
ítéletet is tisztelni kell, hiszen különben minden törvény érvényét vesztené.
Az első szavazás eredményeként a bírák csekély többséggel, 281: 219 arányban
mondták bűnösnek, majd a büntetés kiszabása következett.
Szókratésznek lehetősége lett volna a büntetés enyhítését kérni, azonban ezt
elutasította. Mindig is azt tartotta, hogy a bűntől nehezebb megszabadulni,
mint a haláltól. Ennek kapcsán írja: "Én nem úgy távozom majd, mint akit
ti halálos ítélettel marasztaltatok el, ezek pedig úgy, mint akiket az igazság
marasztalt el a gonoszság és jogtalanság vétkében."
Kijelentette, ha kivégzik, bírái többet fognak ártani maguknak, mint neki. Hogy
a haláltól nem fél, mert az nem gonosz és hogy megnyugtatja, hogy jó emberrel
sem életében, sem halálában nem történhet rossz.
Azon kijelentése pedig, hogy nem hogy halál nem illeti, de gondoskodás illetné,
az hogy a prütaneionban étkezzék bíráit teljesen felháborította.
A második szavazás során növekedett a halálát kívánók száma.
A halálbüntetés kiszabása után Szókratész a halálraítélt, szóbahozta a gyerekeit.
Kérte a bírákat, ugyan úgy bánjanak fiaival, ha majd felnőnek, ahogyan ő maga
bánt polgártársaival: korholják őket, ha előbbre helyezik a pénzt vagy bármi
mást, mint az erényt. Majd búcsúzott.
"Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors
elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent."
