A Beszélés mechanizmusa
Hangoskönyv
A beszédszervek működése, beszélés mechanizmusa
A beszédszervek: a légzés szerve (tüdő); a zöngeképzés szerve (a légcső, a gége, és a hangszalagok); az artikuláció szervei (toldalékcső: garat-, orr- és szájüreg).
A tüdő a mellkasban helyezkedik el. A mellkas üregét a bordák, a szegycsont, valamint izmok veszik körül: alul a rekeszizom, fent a nyakizmok határolják. A tüdőnek két szárnya van, ebbe vezet a légcsőnek a két ága.
ÁBRA/1. Tüdő - Rekeszlégzés
A be- és kilégzéskor a bordaközi izmok és a rekeszizom mozgásának köszönhetően un. hasi vagy más néven rekesz mély légzés jön létre. A bordaközi- ill. a rekeszizom mozgása következtében a mellkasüreg térfogata változik - nő -, s a tüdő két szárnya követi a mellkasüreg térfogatváltozásait. A hasüreg felé boltosodó rekeszizom oldalirányú tágításával megváltoztatjuk a hasüreg és a mellkas üreg térfogat arányát; a kitágulás szívóhatást gyakorol a levegőre, mely azonnal beáramlik a tüdőbe. Kilégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, s kiszorítják a levegőt. Aszerint, hogy a be- és kilélegzett levegő milyen célt szolgál, némalégzést és beszédlégzést különböztetünk meg. Beszédlégzéskor a belégzés szájon keresztül történik, a belégzés rövid és gyors, a kilégzés hosszú és lassú. A kilégzés szakaszosan, a beszélt szöveg felépítéséhe igazodva történik.
A biztonságos beszéd alapja a megfelelő - szöveghez igazodó - légzés. A beszédkészség tudatos fejlesztésében az első lépés a légzés technikájának fejlesztése, - a rekesz mélylégzés - a rekesz levegőadagoló működésének begyakorlása. A helyes légzés feltétele, hogy az izmok munkája ne legyen erőltetett és merev.
A beszéd hangjait kilégzéssel képezzük, s ehhez szolgáltatja a levegőt a tüdő, mint egy fújtató. Ritkán előfordulhat, hogy belégzéssel képzünk hangokat, - ilyenek például a fájdalom hangja (- fff, ssz -) A belélegzéssel ejtett hangok tompa, nyers színezetükkel csak érzelmek kifejezésre alkalmasak.
A légcső a gégéhez vezet, a gége pedig fölfelé, a garatba nyílik. A gégét porcok alkotják, mint például a hangszalag-beállító porcok, az un. kannaporc. Az egyes porcokat szalagok, izmok kötik össze. A két hangszalag rugalmas izomrostokból áll, hosszuk körülbelül 2 cm. Nagyságuk egyénenként is - az egyének neme, életkora szerint is - különböző. A két hangszalag közötti rés a hangrés, amit a beszédhang képzése céljából a hangszalagokat tartó kannaporc állít a megfelelő helyzetbe.
ÁBRA/2. Gége - Hangszalagok állása - Zöngeképzés
A gége hangképző tevékenységével kapcsolatban a következő hangszalagállásokat különböztetjük meg:
lélegző állás, fúvó állás, h-állás, zárállás, zöngeállás, suttogó állás.
Lélegző állásban a hangszalagok kb. 45°-os szöget zárnak be, ez a belégzés szöge.
Fúvóállásban a hangszalagok kb. 30°-os szöget zárnak be, melyen a levegő akadálytalanul távozik Ezt az állást használjuk fel a zöngétlen mássalhangzók képzésére.
H-állásban a hangszalagok kb.10°-os szöget alkotnak, s a közöttük kitóduló levegő zöreje a "h" hang.
Zárállásban a hangszalagok a kannaporcok összetapadása következtében erőteljesen zárnak, ezért a tüdőből kiáramló levegő akadályba ütközik. A zár felpattanása zörejt okoz, ez a gégezárhang. A magyarban a gégezárhang nem fonéma, de olykor ejtjük, főleg kemény hangindításkor (ilyen hangot képezünk köhögéskor is).
Zöngeállásban a hangszalagok helyzete a zárálláséhoz hasonló. A tüdőből kiáramló levegő a hangszalagokat eltávolítja egymástól, a rugalmas hangszalagok azonban visszatérnek eredeti helyzetükbe, rezegnek. Ennek a folyamatnak a többszöri ismétlődése adja a zöngét. Zöngésen, vagyis hangszalagrezgéssel képzett hangok a magánhangzók, a zöngés mássalhangzók (pl. b, d, g, v). Ha ujjunkat az ádámcsutka élére helyezzük, érezhetjük a pajzsporc rezgését.
Suttogóálláskor a hangszalagok zárállásban vannak, de a kannaporcok háromszög alakú rést alkotnak. Ezen a résen áramlik ki a levegő. A suttogva ejtett hang mindig zöngétlen.
A toldalékcső (garat-, orr- és szájüreg) szerepe kettős: rezonátorként és hangforrásként működik. A garat a gége folytatása, a száj és orrüreg pedig a garat folytatása. A szájüregnek két része van: a tulajdonképpeni szájüreg (a fogak mögött) és a pitvar (a fogak előtt).
ÁBRA/3. A szájüreg
felső ajkak, 2. alsó ajkak, 3. felső metszőfog, 4. alsó metszőfog, 5. fogmeder, 6. fogmeder mögötti rész, 7. kemény szájpad elülső része, 8. a kemény szájpad középső része, 9. a kémény szájpad hátulsó része, 10. a lágy szájpad, 11. nyelvcsap, 12. a nyelvtest
A szájüreg az ajkak nyílásától a garatig terjed. A fogsor előtti részt nevezzük pitvarnak, a fogsor mögötti részt a tulajdonképpeni szájüregnek. A pitvar belső határa az alsó és a felső fogsor. A felső fogsor nem változtathatja helyét, az alsó fogsor viszont az állkapoccsal együtt mozgatható. A szájüreg boltozatát a szájpad alkotja. A kemény szájpad folytatása a lágy szájpad, mely mögött nincs csontfal, hanem puha, mozgékony szövet alkotja. A lágy szájpad folytatása a nyelvcsap. A lágy szájpad és a nyelvcsap szerepe a levegő irányítása; az orrüreg nyitása, ill. zárása. Felemelkedve zárja az orrüreget - szájhangot ejtünk -, lefelé ereszkedve nyitva hagyja - ilyenkor orrhangot ejtünk (vagy a köznyelvi kiejtésben hibásnak minősülő orrhangzós magánhangzót, mint a franciák). A nyelvcsap pergő mozgást is végezhet, ekkor keletkezik a magyarban hibásnak tartott hátul pergetett "r" hang.
A két ajak főbb artikulációs mozgásai a következők
• záralkotás (- p, m - képzésekor),
• kerekítés, az ajkak előrecsücsörítésével (- a, o, ö, u - ejtésekor),
• résképez (- á, e, é, i - ejtésekor).
ÁBRA/4. A nyelv
A nyelv felületén a következő artikulációs zónákat különböztetjük meg:
a nyelv hegye, pereme, a nyelvhát elülső-, középső-, hátsó része. A nyelvhátnak azt a részét, mely szemben van a garattal, a nyelv tövének - nyelvgyöknek - nevezzük.
A nyelv főbb artikulációs mozgásai a következők:
• záralkotás (pl. a -t, d- hang képzésekor),
• résalkotás (pl. az -s, z- ejtésekor),
• pergés, (nem a teljes nyelvtest, csak a hegyi része az -r- képzésekor),
• szabad, un. magánhangzós állás (ilyenkor a nyelv különféle helyzeteket
vesz fel anélkül, hogy akadályt állítana - ez történik a magánhangzók képzésekor).
Az állkapocs mozgásai a nyelv artikuláló mozgásával szorosan kapcsolatosak. Az állkapocs és a két ajak nyitja és zárja a szájüreget, az állkapocs függőleges irányban való elmozdulása pedig megváltoztatja a szájüreg méreteit.
Az egyes beszédhangok képzésekor a beszélőszervek egy része passzív, más része aktív módon viselkedik. A kemény szájpad mindig passzív.
Lantos Erzsébet
HANGOSKÖNYV